Hogyan kezdődött?

Egy valamikori paraszt-polgár faluban töltöttem a gyermekkoromat 1940 és1954 között.
Láttam a tágabban értelmezett paraszti kultúra nyomait és annak pusztulási folyamatát.
Olyan nevelésben részesültem, hogy tisztelni és őrizni kell az elődeinktől örökölt értékeket.
A ’60-as években vándorló figuránsként, geodétaként tapasztaltam, hogy az egész országra jellemző az, amit gyermekkoromban a településünkön láttam.

Amikor 1971-ben kineveztek a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műterme vezetőjének, a Magyar Televíziónál igény mutatkozott gyermekek számára készülő rajzfilmsorozatokra.
Akkor indult a Sebő együttes népdalgyűjtésre, kezdődött a táncház mozgalom, és minden valamirevaló értelmiségi régi néprajzi tárgyakat gyűjtött. Az újonnan induló stúdió forgatókönyvíró hiánya – és az addigi életem – predesztinált arra, hogy a magyar népmesék megfilmesítésének gondolatával kezdjek el foglalkozni.

A magyar írók népmese átdolgozása nem igazán nyerte el a tetszésemet, ezért megkerestem a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Csoportját, hogy eredeti népmesegyűjtéseket használhassunk fel.
Az eredeti meséknél feltüntették a gyűjtések helyét, ami később segítséget adott ahhoz, hogy a felhasznált díszítőművészet autentikus legyen.
Evidensnek tűnt, hogy az eredeti gyűjtések elmesélésére népi mesemondókat kérjek fel, az első epizódok hangját velük is vettük fel (Kóka Rozália, Hrotkó Károly stb.). Később azonban megtapasztalhattam, hogy a stúdióban történő hangrögzítésre a profi színészek jobb választásnak bizonyultak. Közülük is különösképpen Szabó Gyula, akinek a hangja összeforrott a Magyar népmesékkel.

Ugyanilyen meghatározó lett a Kaláka együttes főcímzenéje.
A képi világ kialakításánál az első képes-forgatókönyvek a népművészeti motívumok festői metamorfózisával készültek (lásd: Korniss Dezső, Vajda Lajos), ami nem nyerte el a televízió vezetőinek tetszését – nem elég populáris, mondták.
A csupán néhány éves kecskeméti műhely neve és múltja sem volt elég garancia számukra, ezért Jankovics Marcellt kértük fel a sorozat elindítására.

Jankovics, nagyon jó ötlettel, minden epizódnál felhasználta egy-egy tájegység díszítőművészetét. Később szakértőként működött közre a sorozatnál, melynek három évtizedes története alatt rendezők, animátorok és háttérkészítők sora nevelődött ki a Kecskeméten. Jankovics Marcellen kívül Horváth Mária és Nagy Lajos jegyzi rendezőként a legtöbb népmesét.

A 100 epizódból álló sorozatot a kezdetektől fogva Vécsy Veronika gyártásvezető gondozta a kecskeméti stúdióban.

Mikulás Ferenc
producer